Bágyoni unitárius templom

Bágyoni unitárius templom

Az Aranyos völgye Erdély egyik legfontosabb logisztikai/stratégiai pontjának tekinthető, főleg az a pontja, ahol a folyó kikerül a szorosból, és főleg az itt elterülő települések szempontjából: Várfalva, Kövend és Bágyon. Az itteni kistérség már az őskorban jelentős szereppel bírt, mivel a nyugati Érchegységből kibányászott arany szállítása ezen az útvonalon történt.  Mindezt olyan tények támasztják alá mint: a Tordán létező római katonai légió, a várfalvi Várdombon létező egykori ispánsági vár, amely ugyanakkor Erdély első vármegyei központját is jelentette, és amely első írásos említése 1075-ből származik.
A térség első régészeti kutatásait a helyi Jósika bárónak tulajdoníthatjuk, aki a 20. század elején a várfalvi kastélyának udvarán egy honfoglalás kori temetőt talált, amely a sírokból kikerült leletek alapján 11-12. századinak datálható. Mindez egy népes vármegyei  lakosság létezését bizonyítja. Ha a közeljövőben az ilyen jellegű régészeti ásatások folytatodnak, akkor biztosan előkerülnak majd további olyan leletek is, amelyek bizonyítani fogják más hasonló egykori települések létezését, amelyek fontos szerepet tölthettek be a középkori vár térségbeli adminisztratív jellegében.
A legnagyobb régészeti meglepetést a bágyoni unitárius templom jelentette. Egyik legfontosabb irásos emlékét 1809-ben, Kozma Mihály lelkész jegyezte le, amely alapján a templomnak volt kőbe vésett építési felirata: 1338.  A felirat szerint ekkor a templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték.
Az írásos emlékek ismeretében 2015-ben előzetes régészeti kutatásokba kezdtünk, amelyek a templom felújítási munkálatait előzték meg. A templom északi oldalán számos sírhelyet tárnak fel. A leletek között található egy S végű hajkarika, mely egy 1338-nál régebbi templom létezésére utal.
 

S végződésű hajkarika
 
A felújitási munkálatok elkezdése után, 2019-ben folytatódnak a régészeti kutatások a templom belsejében. A töltés rétegek eltávolítása után számos 1700-as évekből származó  sírhelyet találnak, felszínre kerülnek annak a templomnak a romjai, amely a XI. század első felében épült. Tehát a XIX. században, mivel a régi templom szerkezetileg meghibásodik, lebontják. Köré építik fel a ma is látható templomot, melybe beépítik a régi templom faragott köveit. Ebben a szakaszban  nem található semmilyen magyarázat a 2015-ben talált S végű hajkarikára. Ahogy mélyebbre jutottunk, az összedölt templom belsejében új falakat tártak fel, amelyek különböztek az eddigiektől. Ezek a falak szabályos tömbökből, nagyon jó minőségű anyagból voltak összeállítva, melyek egy XII-XIII századi templom támaszfalai lehettek. Az ásatások vége felé a jelenlegi és az 1809-ben lebontott templom falai között egy érintetlen sírhelyet tártak fel, amelyből egy ezüst pénzérme kerül elő (ősi szokások szerint a halottak szemére, mellére vagy kezébe pénzérmét tettek, mely fizetséget szolgált Kharon révésznek aki átszállította a lelkeket az örök életbe). A pénzérme tisztitása és azonosítása után kiderült, hogy 1131 után készült ezüsdinár II Béla magyar király (vak Béla) idejéből.
 

Ezüstdénár, II Béla kiadás
 
 
A kutatók arra a meggyöződésre jutottak, hogy Bágyonban lehetett egy középkori falu, akárcsak várfalván, melynek lakói az ispánsági várat szolgálták.
Mindkét templomnál végzett régészeti kutatások eredményei fontos szerepet töltenek be Erdély történelmében. Az Erdélyi falvakban végzett kutatások közül a bágyonban talált  leletek a legrégebbiek
Dr Csók Zsolt-régész
Erdélyi Történelmi Múzeum, Kolozsvár