Várfalvi unitárius templom

Várfalvi unitárius templom

Az Aranyos völgye Erdély egyik legfontosabb logisztikai/stratégiai pontjának tekinthető, főleg az a pontja, ahol a folyó kikerül a szorosból, és főleg az itt elterülő települések szempontjából: Várfalva, Kövend és Bágyon. Az itteni kistérség már az őskorban jelentős szereppel bírt, mivel a nyugati Érchegységből kibányászott arany szállítása ezen az útvonalon történt.  Mindezt olyan tények támasztják alá mint: a Tordán létező római katonai légió, a várfalvi Várdombon létező egykori ispánsági vár, amely ugyanakkor Erdély első vármegyei központját is jelentette, és amely első írásos említése 1075-ből származik.
A térség első régészeti kutatásait a helyi Jósika bárónak tulajdoníthatjuk, aki a 20. század elején a várfalvi kastélyának udvarán egy honfoglalás kori temetőt talált, amely a sírokból kikerült leletek alapján 11-12. századinak datálható. Mindez egy népes vármegyei  lakosság létezését bizonyítja. Ha a közeljövőben az ilyen jellegű régészeti ásatások folytatodnak, akkor biztosan előkerülnak majd további olyan leletek is, amelyek bizonyítani fogják más hasonló egykori települések létezését, amelyek fontos szerepet tölthettek be a középkori vár térségbeli adminisztratív jellegében.
A várfalvi unitárius templomnak a hajó déli részén található 13. századi román kori kapuja ragadta meg a szakemberek figyelmét.
Azt feltételezték, hogy a templom legkoraibb szakaszában a királyi vár főesperesi központja lehetett. A templomban végrehajtott feltárási munkálatok során  a templom belsejében felfedeztek egy négyzetzáródású szentélyt, amely megcáfolta  ezt a feltevést. Az alaprajz és az építési mód arra utal, hogy a XIV század első feléből származhat. A jelenlegi templom legfontosabb díszitő elemei egy másik templomból lehetnek, melynek nyomait a várdombon találjuk.
Dr Csók Zsolt-régész
Erdélyi Történelmi Múzeum, Kolozsvár